6-7 éve, ha egy nap mondjuk 3 helyre kellett volna menni, de nem jött közbe semmi, pl. eső, hát fogtam magam, beültem egy kocsmába, és jól berugtam.
Persze nem vagyok büszke rá, hiszen másnap a problémák ugyanúgy ott voltak, plusz a másnaposság is.
5 éve egy korty alkoholt nem iszom, megtanultam nemet mondani, visszamondani munkát, átütemezni stb.
Persze az építőiparban úgy kell tervezni, legalább is én, hogy azt mondom mondjuk egy benti munkára: amint esni fog, azonnal megcsinálom.
Ha nem jó, akkor nem.
Az év vége december 20. Januári kezdés, a hó első hétfőjén. Augusztusban nem szívesen csinálok benti munkát, az jó télire.
Sok évi fogadkozás után végre idén azt döntöttem: vasárnap soha!
És még egy lapáttal rátettem, hamarosan szombatot is pihenőnapnak nyílvánítom.
De a legfontosabb, hogy megfelelő emberekkel vegyem körül magamat.
És hála a válságnak, jöttek a jó tanácsok.
Életemben ez az első év, amikor most hó végén kiírom: megteltem egész évre munkával.
Eddig max 2-3 hónapot láttam mindig magam előtt.
Ehhez hozzátartozik az elmúlt 3 év tanácsainak megfogadása, alkalmazása.
És ha már látom az évet, tudok másra is koncentrálni:
Új terméket az építőiparba! Olyan, mint egy harakiri nem?
Amúgy, meg évek óta a felmondási időmet töltöm, ami kicsit több, mint a szokásos...
Elég lejáratott dolog az építőipar, így újracsomagolom magam, mint terméket, és kizárólag álmok megvalósításával fogok foglalkozni.
Erre varrjál gombot.
Érdekes, hogy mióta felmondtam magamnak, és tanulok, egyre jobban élvezem amit csinálok.
Persze , mint most is beleszaladok egy kis bolondok házába, de már jobban kezelem.
Ja, szombaton kikapcsolom a telefont, hamarosan már pénteken, és semmi olyan fontos dolog nem lesz, ami nem várhat hétfőig.
Már kezdik megszokni, hogy nem vagyok mindig elérhető, de ez van.
Évekig nem tudtam, hol az a gomb a telefonon.