tervezés

Ezzel a gyakorlattal két legyet üthetsz egy csapásra. Egyrészt feltárod azokat a vágyaidat, alapelveidet, melyek helyes irányba állíthatják a vállalkozásodat, másrészt pedig, kapsz egy rövidtávú cselekvési tervet, melynek segítségével lezárhatod a jelenleg égető feladataidat, így utat nyitva a valós fejlődés irányába.

Fontos!

• Ez a gyakorlat csak rólad szól.
• Bármit leírhatsz, ezt senkinek nem kell odaadnod.

Először is nézzük a múlt keddi játék győzteseit és a megoldást.
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat! Fontos és érdekes dolgokat írtatok.

Nem elírás volt a többes szám, mert 2 győztest is megnevezek. Az első, aki nagyon közel járt a megoldáshoz Imróka volt, de valami még hiányzott a tökéletes megfejtéshez.
Mária viszont tökéletes megoldást adott. Annyira jót, hogy ide be is másolom a véleményét:

"Én a célkitűzést tartom a legfontosabbnak.

Állj meg! Szakítsd meg egy kicsit a rohanást, a küzdelmet, a tűzoltást!

Elsőre elég furcsán hangzik ugye?
Mi ebben a gyakorlati, és mi ebben, ami előrevisz a hatékonyságodban?

Legtöbb ember, és sajnos vállalkozó is napról napra él. Nem azt akarom mondani, hogy nincs tartaléka, és minden nap küzdeni kell a megélhetésért (bár ilyen is van - nem egy vállalkozót láttam már, aki hónapról-hónapra azért küzd, hogy ki tudja fizetni az alkalmazottait, az adókat, stb. és fejlődésre esélye sincs), de nincs igazán tisztában azzal, hogy merre is halad.

Az utóbbi időben nagyon sok energiát fordítottam arra, hogy megismerjem a mai modern és "divatos" módszereket. Részt vettem több, 100 ezer forint feletti szemináriumon. Nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy a tanfolyamainkat elvégzett felhasználóktól információt szerezzek, az eredményeikkel, kudarcaikkal kapcsolatban.

A TV-ben azt hallani, hogy magánemberként jobb, ha semmit nem teszünk.
Ez persze elsősorban a pénzügyeinkkel kapcsolatosan hangzik el. Nem értek ezzel sem teljesen egyet, de cégvezetőként biztos, hogy nem érdemes passzívan szemlélni az eseményeket.

De akkor mit is lehet tenni, hogy a legkevesebb negatív következménnyel járjon cégünk számára ez a válság? Esetleg még jól is jöjjünk ki.

Mivel azt hiszem nincs olyan ember, aki ezt meg tudná mondani, hasznos lehet, erről beszélgetni.

Üdvözlöm az új olvasóimat, akik a nyári szünet alatt csatlakoztak és a régebbi olvasóimat is!
A szabadság alatt jó néhány érdekes, izgalmas és hasznos téma gyűlt össze, melyet most már a szokott keddenkénti rendszerességgel szeretnék megosztani az olvasóimmal.

De hát ma nem is kedd van!

A mai egy extra rendkívüli kiadás, melynek két apropója is van:

1. Ma kezdődik az olimpia
2. Elindult a jelentkezés a következő 21 napos online tanfolyamra

Most a nagyobb szabadságok előtt aktuális téma, hogyan tudod megteremteni azt, hogy nyugodtan mehess el akár hosszabb szabadságra.

Tényleg meg tudod teremteni ezt?

Tapasztalatom az, hogy ilyenkor, mármint a szabadság előtti héten, napokban hihetetlenül hatékonyak tudunk lenni. Ugye ez veled is így van? Elvégzed a heti munkádat, sőt a következő hetit is, hogy ne szakadjon minden a nyakadba, amikor visszajössz.

Milyen jó lenne, ha kívülről meg tudnánk figyelni ilyenkor magunkat?

Már mindenkivel előfordult, hogy egy dolgot addig-addig javítgatott, foltozgatott, hogy az már egyre inkább nyűg lett. Tudjuk, hogy valami nem stimmel, de fontos a dolog, ezért próbáljuk jobbá tenni, adunk neki még egy "utolsó" esélyt, de valamiért nem akar működni.
Kezdünk kevésbé bízni a dologban, a hasznában. Ha nincs meg a bizalom, akkor kevesebbet használjuk, szinte már utáljuk. Ha nem használjuk, akkor természetes, hogy csalódni fogunk benne.

Egy sokak által, hozzám feltett kérdéssel szeretnék foglalkozni. Azzal, hogy mit csináljunk, amikor beesik egy előre nem várt feladat (csőtörés, el kell menni a gyerekért, elromlik valami, stb.). Sajnos ilyen dolgok előfordulnak, nem is olyan ritkán, erre fel kell készülni.

Szóval... szépen megtervezzük a napunkat. (Na ez már jó!)
El is kezdünk dolgozni, de aztán közbe jön valami váratlan nem tervezett, de valóban halaszthatatlan esemény.

Nemrég találkoztam egyik gimnazista osztálytársammal. Már akkoriban is nagy bizniszmen volt, pedig akkor még hol voltak a mai lehetőségek ('80-as évek közepe). Sokat nem tudtunk beszélni, mert rohant és amúgy is folyamatosan beszélt valahová.